Ropke egy honappal ezelott Chicagoban jartam, oszi szunet helyett, amolyan kikapcsolodaskeppen. Osszefoglalva: bar ez volt az elso latogatasom a Szeles Varosban, bizonyara nem ez lesz az utolso.
Hozzam hasonloan foldrajzi kerdesekben jaratlan olvasok kedveert: Chicago Illinois allam legnagyobb es az Egyesult Allamok harmadik legnepesebb varosa. A kozhiedelemmel ellentetben nem tengerparton, hanem a Michigan-to partjan fekszik, es nemcsak bolondos idojarasa miatt kapta a “Windy City” becenevet, hanem a korabban elofordult heves politikai csatarozasok reven.
Chicago korulbelul 5-6 oranyi buszutra van St. Louistol, a ket varost a modern autopalya kozvetlen szomszedsagaban a tortenelmi 66-os ut koti ossze.
Megallo a 66-os uton
Oktober kozepen, a hetvege feleben baratsagos, napsuteses, kellemesen meleg ido volt, a maradek pedig esosen-nyugosen es persze viharos szellel tarkitva telt. A tomegkozlekedes kivalo – kulonosen a St. Louis-ihoz kepest. Egyszeruen elbuvolo volt “csak ugy” felpattanni a metrora, es aterni a varos masik szegletebe mintegy 15 percen belul. Persze azert itt sem tul suruek a jaratok, de ha ugyesen keszul az ember, ez nem okoz gondot.
Union Station – kozponti palyaudvar
Ahogy Katussal emilben megallapitottuk, Amerikaban viszonylag gyakoriak az olyan varosok, ahol kifejezetten erdemes fent hordania az embernek az orrat. Pontosabban megeri folyamatosan felfele vizslatni, mert a latnivalok jelentos resze elkepeszto magassagokban leledzik.
Mostmar ertem, miert hivjak oket felhokarcoloknak
Vagy ha mar megfajdul az egyszeri latogato nyaktajeka, kisebb vagy inkabb nagyobb osszegert felrepittetheti magat valamelyik felhokarcolo tetejere, hogy aztan onnan jol lenezhessen mindenkire. A chicagoi SkyDeck kulonlegessege, hogy a kulso falhoz epitett uvegnyulvanyokkal teszik meg felelmetesebbe a 103 emeletnyi magassagot – nem kifejezetten teriszonyosoknak valo latvany.
SkyDeck – a gyerekeknek nincs teriszonyuk
Chicago hangulatat egyebkent nehez leirni. Kicsit ugy ereztem, mintha New Yorkban lennek: elkepeszto embertomeg az utcakon, dobbenetes sokszinuseg, nagysagrendekkel tobb ertelmes arcberendezes, mint delen… kulturdomping, rohanas, oltonyosok, metro, forgalmi dugo, muzeumok, olasz kave, uri reggeli, koncertek, hajlektalanok, csatornak, vegtelen bulik, utcazeneszek, sarki hot dog, es meg sorolhatnam. Azert van egy oriasi kulonbseg: a chicagoiak sokkal-sokkal kedvesebbek es nyugodtabbak, mint a kollegak a Nagy Almaban.
Lepcsorengeteg
A Szeles Varos hiresen kiemelkedo kozpontja a kornyek jazz es blues zenei eletenek. Jomagam sajnos nem jutottam el a vendeglatoim altal joszivvel ajanlott blues barba, de a veletlenul ugyanakkor a varosban tartozkodo lakotarsaim aradoztak az ott latottakrol-hallottakrol. En viszont voltam Alanis Morissette koncerten, ami az elozo ket europai turne utan igazan felemelo volt. Biztosan a hazai kozonseg is teszi, de szenzacios volt a no, na.
Szaxofonista
Egyik kedvenc latvanyossagom a Bab. Nevehez meltoan szimmetrikus babalaku szobor ez a varos kozepen, felulete tukorszeru es ugy egyaltalan: oriasi. Igazan vicces latvany maga a kepzodmeny is, nem is beszelve a benne / rajta latottakrol. Oriasi elmeny volt a Muveszeti Muzeum (Art Institute), ahol (tulzas nelkul) a vilag legjelentosebb remekmuveinek atfogo gyujtemenye lathato. Dobbenetes mennyisegu es minosegu anyag, egy hetet el tudtam volna tolteni az epuletben.
A Bab
Es hogy tenyleg szeles a varos, mi sem bizonyitja jobban, mint a kikotoben keszult kep, ami egy elragado mosolyu utazos-portre akart lenni, csak kulso korulmenyek okan annyira nem latszik... :)
