Egy ovatlan pillanatban mar majdnem elkezdtem a kovetkezo vizsgamra tanulni, amikor eszembe jutott, hogy meg mindig nem szamoltam be az amerikai elnokvalasztas estejerol, pedig mar egy hete megesett a dolog. Igy hat tankonyvet es a tanulasra valo mar-mar lekuzdhetetlen vagyat felreteve inkabb billentyuzetet ragadtam, es emitt megprobalom osszeszedni a nagy esemeny torteneseit.

Mar egy jo ideje felhagytam a politizalassal. No nem mintha valaha is erdemlegesen bevonodtam volna, de azert voltak idoszakok, mikor egy-egy kampanyszagu esemeny fel tudott villanyozni, kulonosen, ha az valamifele kulturalis vonatkozassal birt. Az elmult nehany evben viszont tudatosan tartozkodom a modern politikai fejlemenyek tanulmanyozasatol, rajottem, nem tesz jot az amugy sem epp kiegyensulyozott vernyomasomnak.

Felreertes ne essek, ez nemcsak a hazai tortenesekre, hanem a kulhoni vonulatra is ervenyes. Nyilvan nagyobb hordereju esemenyeknek igyekszem alaposan utatanezni, de ebbe a kategoriaba keves emlitesre erdemes tortenes tartozik.

A cirkusz meretet es a felhajtas gyakorisagat tekintve azert megiscsak kulonleges elmeny az Egyesult Allamokban tartozkodni valasztasok idejen. Eloszor is, a kampany igen figyelemremelto jelenseg errefele. Potom 6 milliard (!) dollarbol igyekeztek az elnokjeloltek es sameszaik meggyozni az atlag amerikai kispolgart az elkepzeleseik helyessegerol. Fenti osszeg kicsivel meghaladja Szomalia 2011-es becsult brutto hazai termekenek (GDP) erteket. Erdekes, hogy a kalkulaciok szerint a kampanyosszeg 2:1 aranyban oszlott meg – a republikanusok javara.

Szoval napi 24 orabol 25-ben a politika, a jeloltek, az eselylatolgatasok es kampanytemak folytak a televiziobol, a radiobol, az ujsagokbol, a magazinokbol, az internetrol, a plakatokrol, a csapbol es a szokokutakbol. Ez onmagaban tulajdonkeppen nem meglepo, de valami olyan hihetetlen intenzitassal muveli a helyi media mindezt, hogy meg a strucc feje is kiakad a homokbol. Nehogy mar elfelejtsen szavazni.

A valasztasi rendszer egyebkent itt is rem bonyolult. A mult keddi mulatsaghoz viszont eppen eleg volt azt megerteni, hogy a rendszer kozvetett jellege miatt nem az elnokjeloltekre, hanem az adott korzet elektoraira szavaz a nep, akik majd jol megvalasztjak decemberben az elnokot. Allamonkent valtozik az elektorok szama, igy az adott allam strategiai jelentosege is. Osszesen 270 elektor tamogatasa szukseges az elnok gyozelmehez, ezt a buvos szamot vartuk hat egesz este.

A mar sokat emlegetett nemzetkozi iroda, a diakszovetseggel karoltve szervezett kis valasztasi bulit az egyetemi kozpontban. Volt pizza es udito, csupacukor kek-piros oriastorta, celbadobas, fotozkodas, szuvenirek; ahogy az egy rendes amerikai partin szokas. Es oromkodes, nagy erokkel. Elsore nem gondoltam volna, hogy ennyire homogen lesz a szurkolotabor, de a kampany vegehez kozeledve egyre tobben adtak egyertelmu hangot utalatuknak Mitt Romney iranyaba, es lelkesedesuknek a demokratak irant. (Utobbi altalaban St. Louis-ra es az itteni felsooktatasi szektor kepviseloinek legnagyobb reszere igaz. A varos tobb, mint 80 szazaleka a demokratakra szavazott, mig Missouri allam egesze meredeken piros szinekben pompazott mar a szavazatszamlalasok korai szakaszaban.)

Elobbi egyontetu drukkolasi inger a valasztas estejen nagyjabol ugy nyilvanult meg, hogy minden demokrata elektori gyozelem kihirdetese utan: oriasi tapsvihar, ujjongas, olelkezes, koccintas; egy-egy republikanus elektor megvalasztasakor: tokeletes kozony, joves-menes, tovabbi mulatozas uralta a teret. A 270-es szamnak a kepernyo kek oldalan valo megjelenesekor vagy 200 diak es kollega ugrott egymas nyakaba visitva, oromkonnyekkel aztatva az erre a celra kivalasztott szomszedot. Majd elkezdodott a fotozkodasi  laz a regi-uj elnok elethu, ketdimenzios masaval:

Oromkodes Sarah (nemet), Barack (hawaii), Leïla (francia), Emma (sved) es Kana (japan) tarsasagaban

Az eredmeny viszonylag hamar kiderult tehat, es olyan nagyon senki sem lepodott meg rajta. Mint bennszulott ismerosoktol megtudtam (s ahogy akar a gyulolt modern amerikai tortenelem orakon is megtanulhattam volna az egyetemen), a legtobb amerikai elnoknek bizony ket cikluson keresztul volt alkalma vezetni a nagy nemzetet.

Mert erre a bandara sok rosszat lehet mondani, de van egy kiemelkedo erenyuk: kepesek nemzetkent gondolkodni es erezni. Minden demagogiat mellozve allitom, hogy ebben rejlik az erejuk, es ezert oszinten felnezek rajuk. Obamanak pedig tovabbi sok szep sikert – es legalabb egy hangyafulnyivel eredmenyesebb Kozel-Kelet politikat kivanok.