Nyilvan elso korben surun elnezest kell kernem a hosszas hallgatasert, a nagyerdemu olvasokozonseg megvarakoztatasaert. Semmifele komoly kifogassal nem szolgalhatok: egyszeruen vagy nem volt mirol irni, vagy nem jott az ihlet – ujabban pedig sulyos idohianyban szenvedtem, az elso negyedeves vizsgak miatt.

Koszonom, egyebkent jol sikerultek: szamvitelbol A, gazdasagtanbol A- jelzeseket kaptam, ami nagyjabol otos es otos ala jegyeknek felel meg a magyar rendszerben, de mindenkepp azt mutatja, hogy mindket targybol kovetkezetesen 90% felett teljesitettem. Hurra. Ebben a negyedevben statisztika es HR menedzsment van teriteken, egyelore mindket ora izgalmasnak tunik.

Munka ugyben sem panaszkodhatom, kezdem megszokni az uj felelo(tlen)ssegi kort es megvaltokent varom a bizonyos doktor Pendletont, akinek vendegeloadokent hetek ota a zokkenomentes utaztatasat es az itteni beosztasat intezem; nem mellesleg igazi brit, es a plakatokon nagyon baratsagosan mosolyog. Emellett egy rem unalmas kutatasi projekten butykolok szinten hosszu ideje, de egyszer annak is biztosan vege lesz.

Uj pajtasra leltem viszont az irodaban: a dekan asszisztense meg nalam is egy hettel kesobb erkezett a csapatba, igy frissensult ujoncokkent igyekszunk idorol idore osszefogni a kaoszban. Pajtasom, Katya, meglepo modon orosz es nagyjabol 10 eve el St. Louis-ban. Stresszturo keszseget meg, ugy latom, van hova fejleszteni, kulonosen egy olyan primadonna mellett, mint a mi nagyrabecsult dekanunk, de osszessegeben egy kedves, mosolygos, agilis, ertelmes fiatal lany.

Lakotarsaimmal tovabbra is korlatozottan barati a viszony, mindenki nagyon aranyos, csak a mosogatoban lehetne idonkent kevesebb oda nem illo azo-libego-lifego objektum… Ezen sorok irasa kozben epp atmeneti tavolletuk felett buslakodom, konnyes szemmel, egy jo uveg Budweiser tarsasagaban. Ahh.

Orom viszont szivemnek, hogy az elmult 1-2 hetben kezdem ugy erezni, sikerult nehany ertekelheto emberi kapcsolatra szert tennem - sajat jogon. Utobbi kiemelt szosszenet arra utal, hogy latszolag sikerult elernem, hogy szamomra szimpatikus, ertekesnek tuno ismerosok ne csak az elozo osztondijas diak, Annamari utodjakent, vagy a kulfoldi nyelvtanarok lakotarsakent kezeljenek, hanem onallo jogi entitaskent, amolyan Dori-modjara. Biztos valami szornyuseges individualizmusra utal az erre valo igeny es torekves, de sajnalatos modon nem arra szulettem, hogy masok arnyekaban vagy csatolmanyakent tengodjek ezen a vilagon.

Fentieknek megfeleloen egyre tobb program talal meg, az ekeppen egyre csokkeno mennyisegu szabadidomben pedig igyekszem minden lehetoseget kihasznalni a kis mocsarambol valo kiszakadasra.  Voltam az allatkertben, ami tulajdonkeppen egy oriasi park a varos kozepen, ugy egyebkent megtuzdelve hatalmas ketrecekkel, kifutokkal es allathazakkal. Kulonosen a pingvinek reszlege tetszett – nagyon baratsagos, vendegszereto kis allatok ezek, es a szeptember vegi hosegben jol esett kicsit elidozni a kb. 5-10 fokra lehutott, parasitott otthonukban. Az orangutan pedig egyenesen meghatott, aki direkt a gyerekek kedveert leballagott a kifuto aljanal levo hatalmas ablakhoz, hogy a kissracok tarsasagaban majszolja el salata-ebedjet. Oszinte es kedves gesztus, nehany fejlettebbnek mondott egyed igazan tanulhatna tole.

Az itt elo mareknyi magyarral felfedeztuk a kozeli borvidek (muhaha) csodait. Szoval van itt egy kis dombos resz, ugy 2 oranyi autoutra a varostol, ahol vannak pincenek becezett epuletek, ahol arulnak ketes szarmazasu es minosegu borokat (meg chipset es nyalokat, pattogatott kukoricat szigoruan zacskoban, no meg csokis sutit, illetve sort). Sokat elarul az elmeny fergetessegerol, hogy az egyebkent pincehez kepest korrekt aron mert kinalatbol nem fulott a fogam egyik borhoz se annyira, hogy egy fel uveggel elkortyolgassak egy delutan alatt. Szegyen es gyalazat.

Egy vad csutortok este betevedtunk egy salsa barba, ahol kolumbiai csoporttarsam, az erthetetlen akcentusu (es szerintem mumellu) Jissie eloadta autentikusnak velt, am kisse darabosnak latszo latintanc-tudasat. Hat, en se vagyok egy Fred Astaire, de egy bennszulottol tobbet vartam. Nyilvan, a lenyeg, hogy remekul erezte magat. Annamari is jol mulatott, en is, meg a nigeriai doktorandusz is, aki egesz este porgetett minket.

Legujabb ismerosommel, a holland Rolffal pedig nemreg meglatogattuk az Ivet is, vegre. Ez az emlekmu a legmagasabb monumentum az Egyesult Allamokban, amit ember alkotott es nem szamit epuletnek – ennek megfeleloen St. Louis buszkesege es leghiresebb pontja. A nyugati expanziot hivatott jelkepezni, igy a varos legkeletebbi pontjan, a Mississippi folyo partjan leledzik. Hivatalos neve The Gateway Arch, 192 meter magas (mint megtudtam, ez 630 lab) es a belsejeben latvanyos kiallitas biztositja a vendegek felhotlen szorakozasat, amig egy szabad liftre varakoznak, ami urkapszula modjara felrepiti oket az epitmeny tetejere.

Odafent szinten felhotlen tomegnyomor kozepette nyilik paratlan lehetoseg loresnyi, osszekaristolt es meglehetosen koszos uvegeken (legalabb ketszer negy darab!) keresztul a varost, illetve a folyot es az azon tul elterulo boszen fikazott keleti varosreszt fotozgatni. Legalabb 2 percig, mig a zsibongo kulturmakik kovetkezo csoportja modszeresen ki nem tur a tett helyszinerol.

A vizsgak utani, vagyis az elozo hetvegen Chicagoban mulattam az idot, de errol majd kesobb – az a kiruccanas meger egy kulon bejegyzest, mondjuk egy olyan jofajta, fotokkal telit!