Egy újabb, cseppet sem üdítő költözés fantasztikus alkalmat adott a méretes házikönyvtár újraböngészésére, illetve ígéretes leendő útitársak kiválasztására. Utóbbi esetében a kanonizációs szempontok majdhogynem kézenfekvőek voltak: a kötetek legyenek magyar szerzők szépirodalmi művei (szinte minden mást megkapok a tengeren túl, vagy elektronikus formában), számomra kedvesek és sokatmondóak (különben miért cipelném őket), illetve lehetőleg kicsik és könnyűek (az a fránya súlylimit, ugye). A nyertesek pedig: Örkény Egypercesei, Radnóti versei, Karinthy esetében árnyalatnyival az "Egy nőt szeretni" lenyomta az "Így írtok Ti"-t és gyermekkorom legkedvesebb olvasmánya: Zelk Zoltán három nyuszija, a Vukot is jegyző Dargay Attila rajzaival.