Ugy erzem, ideje nehany szot (bejegyzest) ejteni az amerikai taplalkozasi szokasokrol, tapasztalatokrol, silany kulinaris eletkorulmenyeimrol; egyuttal biztositando a melyen tisztelt olvasokozonseget, hogy nem, nem fogok egyik naprol a masikra, csakugy, elfogyni. Es nem kizarolag a tekintelyes felhalmozott tartalekok miatt.

Elozoleg meseltem a szupermarketes kalandomat a feliratos polommal. Nos, ez a bizonyos uzlet azota sem faradt kozelebb, tehat meg mindig 15-20 perc jarasra talalhato. Non-stop nyitva van, ami errefele tulajdonkeppen nem kiveteles jelenseg. Oriasi, de ami meg a megalomania effele megnyilvanulasanal is kellemesebb, hogy elkepeszto mennyisegu arut vonultat fel, dobbenetes valasztekban, es foleg: frissen. Fentieknek megfeleloen draga is, ha a havi (mar havi, hisz’ lassan mar negy hete jatszottam el a vadlibat!) kiadasaimat nezem, ugy erzem magam, mintha a heti rendes nagybevasarlasokat rendszeresen pl. a Gogol utca es a Visegradi sarkan levo Mannaban ejtettem volna meg.

A vasarolt aruk minosege tehat elmeletileg kifogastalan, hiszen draga penzert, igenyes helyrol kerultek beszerzesre. Na de milyen is itt a kifogastalan elelmiszer? “Telen, nyaron es ekkora” – ahogy a csaladi legenda tartja. Es tenyleg, minden evszakban gyakorlatilag mindenfele friss aru megtalalhato a polcokon, es a joggal gyanithato genmodositastol, duzzado buszkeseggel hirdetik, hogy ok bizony igazi amerikai termekek. ¡Viva los Estados Unidos! – mondana a muvelt francia lakotarsam, akivel a tegnapi estet argentin kollegainal toltottuk fergeteges vendegsegben.

Most jon a lelombozas: a csudaszep aruk tomegenek nagyobb resze tokeletesen izetlen. Kivetelt kepez ezalol a kenyer, ami viszont konkretan edes. Mindegy, milyen tipust valaszt az ember (szemely szerint en a szuperegeszsegesnek hirdetett, szivbarat es laktatos, sokmagos, rozsos valtozatot szoktam fogyasztani), a kenyer, az itt definicio szerint edeskes. A gyumolcsok es zoldsegek, bar mosolygosan kerek es szines valtozatokban kaphatok, borzaszto jellegtelenek. Fajdalom, 5 USD / kb. 10 deka arfolyam alatt minden sajt ugyanolyan izu, fuggetlenul attol, mi van rairva; a felvagottak pultjat pedig inkabb messzire elkerulom, hacsak nem ugrik az utamba valami digoktol importalt finomsag, mondjuk 8 dolcsiert csomagonkent. Rablobanda.

Kovetkezzek itt hat a legfajdalmasabb pont: a tej. Nem talalok szavakat arra, mit is neveznek errefele tejnek az emberek. A feher viz, azt hiszem, az ivoviz szentseget gyalazna. Eleg tan, ha annyit mondok, ha beteszem az amugy kicsit tulmukodo hutonkbe a gallonos (~3,5 liter) flakont, masnap reggel nem tudok tolteni belole, mert ugy, ahogy van, megfagyott. Mostansag kiserletezem egy magasabb zsirtartalmu mintaval, ami miatt az atlag jenki ugy nez a kosaramba, mint bika a voros posztora, es egyebkent is csak elvetve kapni 2% folotti zsirtartalmmal rendelkezo verziot. A tojasok akkorak, mint az oklom es hofeher szinben pompaznak... biztos hormondus hypot itatnak szegeny tyukokkal.

Viszont ha az elso kellemetlensegeken tulteszi magat az ember, egesz udvos meglepetesek is erhetik, alkalom adtan. Azt hogy milyen szinten tultaplaltam magam mindennel, ami mogyorovajat tartalmaz (csoki, nasi jelleggel), inkabb nem reszletezem. Legyen eleg annyi, hogy a total-brutal mogyorovajas sajttorta ketszeri nekifutasra valo elfogyasztasa ota valahogy nem kivanom a dolgot. Egesz finom felkesz kajakat lehet kapni tovabba, mely jelzo esetunkben a valamilyen szinten elore izesitett alapanyagra utal. Gondolok itt elore fuszerezett rizsre, vagy a sima tesztas dobozban megbuvo, csupan mikroban osszerottyantando ontetes kombora. Nem szeretnem tudni, milyen tartosito es izfokozo szereket tartalmaznak ezek a cuccok, de mindig azzal vigasztalom magam, hogy a direkt konzerv / dobozolt kajanal csak jobb lehet, foleg, ha meg egy kis hazi sult zoldseget is toszok hozza.

Elkepeszto finomak a vajkremek vagy kremsajtok. Kemeny melo megkulonboztetni ezt a kettot egymastol, nem is mindig sikerul. Lenyeg, hogy a Philadelphia mindenfele arnyalatban, izben es stilusban megtalalhato, illetve a sos sutik kedvelt tolteleke az ezekbol keszult trutyi, mely jelenseg valamelyest karpotol a megfizetheto kategoriaju sajtok mondhatni silany minosegeert. A kavet inkabb hagyjuk… Anuka, kerem kuldeni fenypostan a kotyogost, vagy 2 evig nem iszom kavet. Na nem mintha nagy fogyaszto lennek.

Perverzek, a cukormentes (light / diet) kola finomabb, mint a sima cukros. A gyumolcslevek igazan izesek, ugy csinalnak, mint akik lattak gyumolcsot, de persze itt sem mertem belefeledkezni az osszetevok alapos vizsgalataba. Jaj, es a lenyeg. Ha valamiert erdemes itt lenni, az a helyi sor es a kaliforniai bor. Nyugalom, a fuggoseg messze meg, de ugye, aki a jo italokat szereti, rossz ember nem lehet... Szoval a helyi sor, Schlafly, igen izletes. A kornyek (ertsd, teljes kozep-nyugati regio) egyik legnagyobb gyararol leven szo, nem sajnaljak a jot a vasarloktol: minden evben vagy 50 fele sort dobnak piacra, ezek kozul egyik-masik szezonalis ajanlat meg az europai neduket ismerok koreben is igazi kulonlegessegnek szamit. Szakerto nemet lakotarsammal el is hataroztuk, hogy valamelyik unalmasnak igerkezo hetvegen felkeressuk a fozdet, es fejest ugrunk az egyik tartalyba. A kaliforniai borokat talan kevesse kell bemutatni, hiresek azok messzefoldon, nem hiaba, meg en is megkedvelem lassan a vorosbort.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151175777240622.506188.616895621&type=1&l=af411d2a0b

Portekak:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151175747540622.506180.616895621&type=1&l=3e676f34a3

Portrekak:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151175718310622.506173.616895621&type=1&l=63b449bed3

Ebek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151175678175622.506168.616895621&type=1&l=71d905ff07

Itt, valami furcsa modon, magasabb lehet a kola koffein tartalma, mint otthon. Amugy is finomabb kicsit, mert meg a “diet” (magyarul lajt) verziot is joval edesebbre keszitik. Egy fel kisuveg elfogyasztasatol itt porgok a fejemen, hajnali kettokor.

Szombaton, Annamari aldozatos segitsegenek koszonhetoen megejtettem az elso nagybevasarlast, uj otthonomat felszerelendo. Vagy harom orat toltottunk a kozeli Walmart-ban, es a vegen alig fertunk be a Corolla szedan csomagtartojaba. Legfontosabb, hogy sikerult sajat agynemut beszerezni. Nincs tobbe "undi", mastol hajas parna, foltos agynemu, van viszont sajat, pihe-puha nagyparna, vagany ketszinu paplan es ubercuki huzat, rogton ketto (egy viragos es egy pottyos). Aprosagnak hangzik, de talan ertheto, a kritikus mindennapos komfort borulasa ilyeneken mulik.

Aztan tele lett a huto. Nyilvan, elsosorban tejjel meg kakaoval, hogy kitartson a jokedv sokaig. Meg uditovel, mert a csapviz ize inkabb hasonlit egy kozepesen igenyes napkoziotthonos ovoda delutani felmosovizenek bukejara (elkepzelesem szerint, legalabbis). Hirtelen felindulasbol meg a furdoszobat is felturboztam kicsit, szappantartoval, fogmosopoharral, tovabbi elengedhetetlen eszkozokkel. Ami a tisztalkodoszereket es egyeb, gyakori fogyasztasra itelt termekeket illeti, itt minden oriasi kiszerelesben kaphato. A tej minimum 3 literes kannaban erkezik (ez esetunkben nem baj), a fogkrem akkora, mint az alkarom (de tenyleg!!), a samponos flakon pedig nem fer a kad peremere, folyton leborul. Persze, nem hulyeseg, sokaig eleg, s igy, hogy nincs autom, nem banom, ha csak aprosagokert kell elszaladni a rohamtempoban 20 perc setanyi tavolsagra levo boltba.

Egy masik menetben, mar vagany modon, onallosulva, mintegy 2 ora alatt bebuszoztam a kozeli kulvaros kozpontjaba, ahol a "plazaban" tovabbi ertekes kincsekre tettem szert, mint peldaul mobiltelefonra, elofizetesestul, mosozsakra vagy fenykeptartora Marcinak (marmint, a kepenek, neki). Visszafele szerencsem volt, epp jott valami busz, ami, kis kerulovel ugyan, de majdnem hazaig hozott. Tanulsag: nemcsak az utvonalat, de a menetrendet is erdemes tanulmanyozni, mielott nekivag az ember egy nagyobb turanak.

Meg egy furcsasag, amit kozlekedes kozben tapasztaltam, ezek az amcsik nem bizzak a veletlenre a kozutak szabalyozasat. Minden egyes (ertsd: minden meg egyes), keresztezodes minden egyes (ertsd mint elobb) iranyabol Stop tabla allitja meg a kozeledo autokat. Ennek kovetkezteben az osszes nyomorult keresztezodesben feltorlodnak, s ha valakinek odaig se jutna el a toporodott agya, hogy megallas utan a jobbkez felol acsorgonak adjon elsobbseget, kezdodik az illedelmeskedes, begurulgatas, tulekedes, epphogy-ossze-nem-koccanas. Ezt neveznek kozpontilag ellenorzott kozlekedesi demokracianak...? No de vissza a targyhoz.

Vasarnap mar a lakotarsak is megerkeztek, rogton a joba tettek a kis hatsojukat – ok bezzeg nem mosogattak szappannal bogret, mint en, harom napig. Halasak is, cserebe en is reszesulhetek az o szajrejukbol. Merthogy ezek a lanyok Fulbright program kereteben erkeztek, az iskolanak mas egyetemekkel valo egyezmenyenek megfeleloen mindig ugyanazokbol az orszagokbol jonnek fiatalok 9 honapra, egyreszt angolt tanulni, masreszt az anyanyelvuket tanarsegedi minosegben tanitani. Egyenes kovetkezmeny, hogy evrol evre halmozodik a bevasarolt hasznos dolgok szama, amiknek a nagy reszet itt hagyjak a tavozok, az utodoknak. Igy lett pikk-pakk mikronk, tevenk, DVD-lejatszonk, egy csomo lampank, ket porszivonk es meg szamos letfontossagu eszkozunk.

Jelenleg harom perszonaval osztom meg a kis apartman fedelet: egy nemet lannyal, aki kedves, mosolygos, de nem tunik egy atomfizikus kepessegeivel megaldott egyednek; egy francia, am algir eredetu (khm) lannyal, aki hatarozott, de joszandeku tipusnak tunik; illetve egy uberlaza es hipervagany argentin csajjal, akirol eddig nagyjabol annyi derult ki, hogy nem kifejezetten stresszelos tipus es nagy zenekedvelo. Eleddig nem sikerult nagyon kozos programokat osszehozni, mert ok egesz nap elokeszito oktatasokon vannak, en meg, ugye, estenkent voltam orakon. Azert, ha minden jol megy, hetvegen megnezunk egyutt valami lanyos filmet es terv szerint magunkeva tesszuk az osszes edesseget, ami a kornyeken fellelheto.

Ha ugy vesszuk, nekem itt valami orult egzotikus jelensegnek kellene lennem. Napokig, ugyanis, ameddig az “undergraduate” (foiskolas) diakok be nem koltoztek, magamra voltam hagyva mindenfele furcsa nepseggel. Az elso napokban egy rendes jenkit se nagyon lattam. Ez persze tobbnyire annak koszonheto, hogy a nemzetkozi diakok engedelyt kaptak korabbi bekoltozesre az egyebkent nagyjabol ures campuson, igy az elvegyules nem igazan volt rejtozkodesi opcio.

Penteken rogton egy nemzetkozi orientacioval nyitott az egyetem. Mar emlitettem a multikulti centert az elozo bejegyzesben, hat ok szervezik az osszes ilyen mersekelt intergalodasra osztonzo programot. A teljes nevuk Multicultural Center & International Student Affairs. Vegigfutva az egesz napos programot, termeszetesen az IBM-es bevezeto treningek jutottak eszembe (apropo, Szilvi, remelem, jol sikerult az augusztusi!). Minden reszleg tartott egy kis bemutatkozo eloadast arrol, hogy hogyan hasznalhatjuk ki legjobban az o szolgaltatasaikat. Igen, semmi  kaprazat es csoda: itt az egyetemi erok a diakokert vannak, legalabbis ugyes marketinggel igy allitjak be. Nem azt mondjak, hogy kotelezo beiratkozas itt-es-itt, ekkor-es-ekkor, punktum, kulonben bukta van, hanem azt, hogy legjobban akkor tudjak rendben tartani az adminisztrativ ugyeinket, ha leszunk szivesek megjelenni egy tobboras intervallum valamely idopillanataban, egy tagas, kenyelmes puffokkal ellatott, legkondis helyen, ahol asszisztensek tomegei lesznek segitsegunkre a gordulekeny ugyintezesben. Es lon.

Visszaterve egyik kedvenc temamra, a sokszinusege: hat itt aztan tenyleg minden arnyalat megtalalhato. Az orientacio remek alkalomnak bizonyult az aranyok felterkepezesere. Adott tehat korulbelul 25 ember, minusz en.  Veletlenul epp oszthato harommal a maradek (bocs, agyamra ment mar az elso szamvitel ora), igy logikusan soroljuk harom csoportba az ujonnan erkezo nemzetkozi diakokat. Vannak a szaudiak, akik allitolag azert kepviseltetik magukat ilyen baratsagosan magas letszammal, mert a szaudi kormanynak van valami osztondijas megallapodasa az egyetemmel, es ide kuldik a tehetosebb es/vagy befolyasosabb reteg ifjait okulni. Enyem a megtiszteltetes. Vannak az azsiaiak, rengetegen, mindenfelol, mindenfele. Roluk nem sok derult ki azon kivul, hogy agresszivek kajaosztasnal es erthetetlen az akcentusuk. Nagyjabol ugyanilyen hanyada a populacionak a jofajta afrikai. Azert mondom, hogy jofajta, mert ezek a sracok a) tudnak kulturaltan viselkedni, tarsalogni, oltozkodni, b) csillog nemi ismeros ertelem a szemukben, es vegul, de nem utolsosorban:  c) brit angol beszelnek. Nem veletlenul maradt ki az europai alfaj, ilyen peldanyok ugyanis, rajtam kivul, gyakorlatilag nincsenek.

Itt kivanom megjegyezni, hogy iskolan kivul volt alkalmam egy elragado irani fiuval is megismerkedni, aki igen kellemes meglepetest okozott (mint kiderult, a fel eletet Europaban toltotte, igy nem nehez a mi fogalmaink szerint kulturaltnak lenni), es pentek este unnepelyesen megigertette velem, hogy nem veszitem el a szerinte gyonyoru brit (skot) akcentusomat. Mikor ugyanez az ifju lovag kedden megkerdezte, hogy szolgal a kedves egeszsegem, a valasz elso mondata utan ketsegbe zuhant, hogy tessek, nem tartottam a szavamat, maris szornyen elamerikanizalodtam. Es felek, ez tendencia a kornyezetemben levo bennszulott diakok es tanarak szamanak novekedesevel valoszinuleg csak romlani fog. Merthogy iskolakezdes idejen ezek szepen, lassan berajzanak, vegre lehet vegyulni a helyiekkel.

Az orientacion egyebkent volt szo a klasszikus ertelemben vett tanulmanyi osztaly szereperol, a helyi tanacsao iroda is bemutatkozott (ingyen pszichomokust meg csoportterapiat ajanlottak rogton masodik eloadokent, ehgyomorra - betojok!), meg a campuson elerheto egeszsegugyi ellatas szamos lehetosegerol. Van meg dolgozatirokat segito kozpont (elkepeszto, egy kozepgagyi vazlatbol hiper-szuper beadandot rittyentenek ket nap alatt, csak okosan kell bologatni, mikor prezentaljak az eszreveteleket es eszkozolt javitasok hadat), aztan vagy masfel orat meselt a kulkapcsolati bacsi a jelenleg ervenyes nem-bevandorlo statuszunkrol, a szukseges dokumentumokrol es hogy hanyfelekeppen valtozhat ez a jogallas jovoben, ha nem figyelunk oda.

Volt kozben laza ebed, a maradekot az etelpazarlas elkerulese vegett igazsagosan szetosztottak, mindenkinek lett egy-egy kis doggy bag-je. Csak a dog hianyzik, ugye… Apropo, van a lakoepuletunk aljaban egy hirdetotabla, tele mindenfele hasznos informacioval. Egy, az allattartassal kapcsolatos cetlire lettem figyelmes, ami azt irja, hogy olyat tilos a hazban tartani, amit ha kiveszel a vizbol, meghal. Bluggy.

Hazaerve csomag var a klubhazban, dallasi rokonok kedveskedtek egy kis udvozlo finomsag kupaccal. Cukorkak, nasik, csokis suti, hmmm, tudjak, mi kell a hazajatol messzire szakadt leleknek. :)

Korulbelul addig tan legtobben eljutottatok, hogy bucsubulik hada es panikszeru beszerzesi-csomagolasi rohamok kozepette eljott a nagy nap. Adott tehat egy, az interneten foglalt repulojegy, majdnem egesz napos pakolas Anuka aldasos es hatekony segitsegevel, borondokon ugralas, ketsegbeeses a merleg mutatojat latvan, cifra szavak, legyintes, „egyszerelunkesezmaraz”, agyba hullas. Nehany ora alvas – majdnem elalvas, hiszen mikor maskor felejtenem el beallitani az ebresztest, ha nem eletem egyik legnagyobb valtozasat megelozo reggelen?

Keles, eberegetes, kis csalad gyulik tiszteletbelistul, cuccolas, robogas a repterre.  Csupakaland, modernizalt parkolas (kedvesmamahogyvan), kigyozo sorok, nehogymar gyors es fajdalommentes legyen a bucsu. Aztan persze vegul az, merthogy megiscsak jofej banda ez az en csaladom. Kellemes es mindennel kellemesebb tarsasag a varoban, zavart bucsu, nincs tovabb, dontottem, elmegyek.

Tobben ajanlottak a Lufthansat, s magam is valamifele megmagyarazhatatlan szimpatiaval viseltetek minden german eredetu, nagyszabasu szolgaltatas irant. Emitt megerositem: nagyon tudjak a dolgukat, ketseg nem fer hozza. Az terv tehat Budapest – Dusseldorf (1,5 ora atszallas), Dusseldorf – Chicago (3 ora atszallas), Chicago – St. Louis, pont. Az elso jarat ahhoz kepest, hogy jo 20 perccel kesobb indult, csupan par percet kesett. Rejtelyes modon itt az atszallast  mindossze a szomszedos kapuhoz valo atfaradas jelentette, termeszetesen nemi ellenorzessel fuszerezve. Wow.

A hosszu út tenyleg hosszu volt, ezen meg a fritzek se tudtak segiteni. 9 ora egyhelyben kizarolag kenyelmes ulesekkel, parnaval-pokroccal, sajat monitorral, jo filmekkel (The Best Exotic Marigold Hotel, The Hunger Games es egyeb nyalanksagok), mennyei kajakkal (most is osszefut a nyal a szamban, ha arra a csicseriborsos raguval toltott kenyerbatyura gondolok), kis rajnai rizlinggel es mosolygos utaskiserokkel elviselheto. Ha azt mondom, meg elveztem is, az mar meguti a dobbenetes kategoriat, ugye?

Chicago: paras, meleg ido, es a hajam meg mindig tart. Borondujracsekkolas, fenyuzes amerikai modra, osszerancolt szemoldokok, palinkastop (dobtatok mar ki Marton-fele birs palinkat egy feneketlennek tuno, felelmetes repteri kukaba? mondhatom, szivszaggato), varakozas, elcsigazottsag a kobon. Jenkik mindenhol. Egybol levagjak, hogy 1) europai vagyok, 2) nem utaztam meg 21. szazadi belfoldi jaraton. Tipp: ha egy repteri varo inkabb hasonlit egy buszpalyaudvarra, felesleges az utlevelet szorongatni, senkit nem erdekel. Jonnek, mennek, meregetnek, mosolyognak, ellatnak jotanacsokkal (pl. hogy figyeljem a kepernyot, nehogy lekessem a gepet, de ha akarom, szolnak szivesen, ha elkezdodik a beszallas, de addig is elmeselik, milyen fantasztikusan nyaraltak tavaly Floridaban…), mert ezek ilyen gavallerok.

Toportyunyi  gepen szallingozunk a vagyott celpont fele, vegre tudok erdemben hunyni egy keveset. Erkezes, touchdown, welcome-to-saintlouis-dude. Repteri felturas ellenere hiperaktiv, szuperjofej Annamari mar lelkendezve var a hosszu munkanap utan – keressuk a borondomet, hat nem elbujt egy oszlop mogott? Gyorsbevasarlas: csak kakao legyen meg terero (utobbi meg mindig nincs). Erkezes a celhoz, begordules, welcome-to-webstergroves-dude. Csipetcsapat a klubhazban orul, mindent pikk-pakk elinteznek, Annamari rogtonzott idegenvezetest tart a campuson. Szallas baratsagos, de a higieniai viszonyok hagynak nemi kivannivalot maguk utan. A tudathoz, hogy valoszinuleg sosem voltam meg mentalisan-fizikalisan ennyire faradt, mar csak az hianyzott, hogy foltos a nagyvonaluan rendelkezesre bocsatott torolkozo es valakinek a hosszu, fekete hajaval teli parnan alszom (mar amennyit). Pfuj es bruhuhu.

Szanom-banom, szuksegem volt nehany napra, hogy osszeszedjem magam, es billentyut ragadjak. A lenyeget persze mar innen-onnan mindannyian tudjatok: szerda ejjel, a vartnal joval kevesebb bonyodalom es kellemetlenseg aran, egyben megerkeztem St. Louisba. Hogy atlathatobb legyen a blog, igyekszem temak szerint szetvalasztani rovidebb bejegyzesekre az amugy terjedelmesnek igerkezo kezdeti beszamolot.