Itt, valami furcsa modon, magasabb lehet a kola koffein tartalma, mint otthon. Amugy is finomabb kicsit, mert meg a “diet” (magyarul lajt) verziot is joval edesebbre keszitik. Egy fel kisuveg elfogyasztasatol itt porgok a fejemen, hajnali kettokor. Szombaton, Annamari aldozatos segitsegenek…

Ha ugy vesszuk, nekem itt valami orult egzotikus jelensegnek kellene lennem. Napokig, ugyanis, ameddig az “undergraduate” (foiskolas) diakok be nem koltoztek, magamra voltam hagyva mindenfele furcsa nepseggel. Az elso napokban egy rendes jenkit se nagyon lattam. Ez persze tobbnyire annak…

Szoval az ugy volt, hogy erkezes es egy esemenytelensegeben zaklatott ejszaka utan ugy dontottem, jo lesz korulneznem, hol is fogok elni a kovetkezo ket evben. Webster Groves pici, nyugis, zold kertvarosi resze St. Louis-nak, mellesleg egy egyetemi campusszal a kozepen. Tetumeleg, paras ido, jofej…

Korulbelul addig tan legtobben eljutottatok, hogy bucsubulik hada es panikszeru beszerzesi-csomagolasi rohamok kozepette eljott a nagy nap. Adott tehat egy, az interneten foglalt repulojegy, majdnem egesz napos pakolas Anuka aldasos es hatekony segitsegevel, borondokon ugralas, ketsegbeeses a merleg…

Szanom-banom, szuksegem volt nehany napra, hogy osszeszedjem magam, es billentyut ragadjak. A lenyeget persze mar innen-onnan mindannyian tudjatok: szerda ejjel, a vartnal joval kevesebb bonyodalom es kellemetlenseg aran, egyben megerkeztem St. Louisba. Hogy atlathatobb legyen a blog, igyekszem…