Mar honapok ota tervezgetem, hogy megosztom Veletek az itteni kozlekedes csodait, de valahogy minden alkalommal tul prozainak talaltam a temat egy teljes bejegyzes kitoltesehez. Lassuk hat, mennyi hasznos, vagy inkabb erdekes informacio kerekedik a kis gyujtemenybol.

Osszessegeben, az elso benyomas az, hogy St. Louis-ban az emberek atlagosan egy veszett csiga tempojaban kozlekednek. Kiveve Annamarit, aki legnagyobb buszkesegemre modszeresen, jo peldat mutatva magyar tempora okitja a kornyezo soforoket, tobb-kevesebb sikerrel.

Nemcsak a mentalitas lagymatagsaganak ekes mutatoja ez, hanem a szabalyok szigoru es kovetkezetes betartasae is. Merthogy Missouri allamban, ha jol tudom, autopalyan is maximum 65 merfold per oraval lehet haladni. Ez meg testverek kozott sem tobb, mint 105 kilometer per ora. Megjegyzem, az autopalya is inkabb szimpla-szeles autout jelleget olt. Ha jol emlekszem, texasi kiruccanasom alkalmaval lattam jobb minosegu utakat, 75-os tablaval – a sebesseghatar allamonkent valtozik. Az esetleges gyorshajtasert jaro buntetes merteke szintugy.

Elkepeszto osszegeket kepesek kironi egy-egy szabalytalankodora, nem is beszelve arrol, hogy atlag amerikai a nadragjaba tojik, amint egy egyenruhast meglat, ne adja az eg, villogoval felrehuzodasra parancsolja. Nem vicc, itt tenyleg nagyra tartjak a rendoroket. Egy olyan varosban, ami az Allamok egyik legveszelyesebbnek titulalt kornyeke, nem lacafacaznak. Ha valamivel az ember a 112-es veszhivoszamot tarcsazza, valoszinuleg a rendorok futnak be leghamarabb, atlagosan 3-5 (!) percen belul.

(Megjegyzem, ezt a legveszelyesebb varost nem kell nagyon komolyan venni: St. Louis, mint minden mas nagyvaros, rendelkezik olyan kornyekekkel, ahova epelmeju feherember nem teszi be a labat; csak lehet, hogy esetunkben nemikepp kiterjedtebb ez a bizonyos nehany kerulet. Itt meg soha csunyan sem nezett ram senki, pedig a tomegkozlekedes gyakori hasznalojakent, azt hiszem, jobban ki vagyok teve barmilyen csunyannezes veszelyenek, mint autoval kozlekedo barataim es uzletfeleim. Buszokon inkabb alkalomszeru, am vegtelenul osszetarto mikrokozossegek formalodnak pillanatokon belul, s kivaloan tudnak az igy osszeverodott csoportok vilagot valtani, a buszvezetovel egyetemben. Tovabba jellemzoen minden jaraton van legalabb egy magaban beszelo felcedulas.)

Kedvencem megis az egyszeru, varosi kozlekedes. Oriasi otletnek tartom peldaul, hogy egy atlagos, kulvarosi, ketszer ketsavos ut kozepere felfestenek egy otodik savot, ami a mindenkori balrakanyarodok dolgat konnyiti; ertsd nem a belso, dinamikusan halado savot tartja fel a szerencsetlen, hanem ott, kozepen vesztegelhet kedvere, mig egy baratsagos szembejovo (vagy inkabb egy szembeforgalmi hezag) at nem engedi. Mivel ketiranyu, ugyanebbe a savba konnyeden kikanyarodhat az alsobbrendu utrol jovo, s varakozhat bekesen, mig az iranyanak megfelelo ket sav kozul valamelyikbe be nem engedi valaki, hogy aztan ott erdemben haladni tudjon. Nagy altalanossagban, azt hiszem, itt vagy udvariasak az vezetok, vagy szimplan mujak. De semmikepp sem tossza szet oket a menetszel, ahogy kedvenc kolleganom mondana.

Masik orokzold, a keresztezodesekben mind a negy iranybol elhelyezett stoptabla. Ezt augusztus ota nem tudom megemeszteni. Az itteniek nem ismerik a jobbkez-szabalyt. Minden egyes keresztezodesben van valamilyen tabla. Egy a tizhez, hogy az macisajt legyen. Stoptabla, es punktum. Es megallnak. Teljesen. Orulet. Mondok durvabbat: ha veletlenul nem minden iranyban van kidekoralva nagy piros nyolcszogekkel a sarok, akkor kiirjak betukkel, kis kiegeszito tablan: vigyazz, a keresztben halado forgalom nem all meg. Hja, es a lenyeg: a negyiranyu stoptablas keresztezodesekben az megy elobb, aki eloszor odaert. Csipesz ota tudjuk, “ahol a kolcsonos udvariassag dontott, ott mindig en mentem eloszor.” Ismerve az itteni mentalitast, mindenki igy velekedik. En szimplan megtevesztonek es veszelyesnek tartom: sok lehet a koccanas errefele.

A kozlekedesi lampak viszonylag erdektelenek. A gyalogosatkelonel okosan mutatja a ketyere, hogy hany masodpercem van meg a villogon atiszkolni, az autokat pedig meglehetosen egyertelmu fenyek iranyitjak – nana, ha mar a savok es felfestesek inkabb egy Kandinsky festmenyre hajaznak. Azert persze a lampakon is akadnak kiegeszito feliratok, ha gyengebbek szamara nem lenne egyertelmu peldaul a balra mutato nyil jelentese.

Akad tovabba olyan, gyakorlatilag jelentektelen kisvaros, mint mondjuk Philadelphia, ahol az emberek nem kenyszerulnek ra, hogy megtanuljanak parhuzamosan parkolni, olyannyira, hogy nem is resze a feladat a vezetoi vizsganak. Kiallnak a garazsbol, beallnak a garazsba, minden esetben otthon, vagy egy parkolohaz into-ovo oszlopai kozott hagyjak a jarganyt. Szerencsere itt meg divat a parhuzamos parkolas, de ahogy az altalanos teljesitmenyt elnezem, nem sokaig lesz igy.

Gondolom, az majdhogynem evidencia, hogy itt az autok tobbsege automata valtos, benzines, bivalyeros jargany. Ha veletlenul valaki manualis kocsit vezet, arra ugy neznek, mint egy foldonkivulire: rettegessel vegyes tisztelettel, hogy lam, ez sem lehetetlen, de emberunk minden bizonnyal megorult, hogy ilyen kinoknak veti ala magat. Az indexlampak tobbnyire nem valnak el sargan a hatso lampaburaban, ugyanolyan pirosan villognak, mint a feklampa, csak az egyik (vagy masik) oldalon.

Hopp, es azt meg nem is emlitettem, hogy bizonyos allamokban szabalyos piros lampanal jobbra kanyarodni. Ha tisztessegesen korulnez az ember, tulajdonkeppen korrekt huzas. De most mondja meg nekem valaki, ha ilyesmivel meg merik bizni az egyszeri autost, akkor minek az a tengernyi stoptabla??

Mit is mondhatnek, nem konnyu az ingazok elete. Meg ha evente ketszer is, megiscsak a vilag (innentol szamitva) masik vege az otthon, szamokban merve kozel 8200 kilometer, vagyis legjobb esetben 16-18 ora repules. Ha az ember lanya unnepek kornyeken latni ohajtja kis csaladjat, ezzel kell kalkulalni. Meg az otthon (nem) toltott idovel. Meg a szornyuseges nyugat-kelet iranyu atallassal, ami nagyjabol megegyezik az Oreg Kontinensen eltoltott ido hosszaval, mintegy velosen megkeseritve azt. Ez persze csak egy a modszeresen felhalmozott kifogasok kozul, amik az utobbi idoben a blogirast akadalyozni veltek.

Idokozben megjartam a Nagy Almat is, ahol nehany napig unokanoveremmel boldogitottuk egymast intenziven. Nagy varosnezes nem volt: setaltunk egyet a Sandy kovetkezmenyeitol meg mindig buzlo belvarosban, tavollevo nagybacsi jovoltabol vacsoraztunk a Times Square folott, megneztunk egy szornyen unalmas szindarabot, foztunk paprikas krumplit (vagy valami olyasmit) es mulattunk egy emlekezeteset Lori cegenek (S&P) karacsonyi partyjan, amit elmaradhatatlan hajnali bagel-ezes kovetett a sarkon.

A LaGuardia repterre erkezni maga a privat legi varosnezo tura

A maradek idot a televizio elott, pihegve-muvelodve toltottuk, unokatesomnak az leven a maniaja, hogy rendes Amerikaba szakadt ifjonckent ismernem kell az osszes itteni valosagshow osszes kritikan aluli szereplojet es azok cifra torteneteit. Meg persze az o maganeleti viszontagsagait, amit egyebkent nem atallott minden szembejovonek reszletesen kiteregetni. A pszichologusa szerint ez neki jot tesz.

Kikoto labdazo ebbel

Szerencses veletlen folytan eppen ott-tartozkodasom idejen derult ki, hogy New York allamban fogom tolteni a nyarat: ott kaptam kivetelesen nagyszeru gyakornoki lehetoseget. Yorktown Heights, az iroda, pontosabban a kutatokozpont helyszine korulbelul egyoranyi vonatutra van Manhattantol, igy a fantasztikus szakmai lehetosegek tetejebe meg egy felettebb szorakoztato idoszaknak is nezek elebe.

Times Square es Broadway: nappali vilagossag

Visszatertemkor azon kaptam magam, hogy tulajdonkeppen, ha ugy vesszuk, valamilyen szinten, inkabb csekely mertekben, am erezheto modon… hianyzott az itteni baratok, meg a kuka lakotarsak buraja. Egy reszuk izgalmas sztorikkal tert vissza a teli szunetrol, masok koros es mar-mar eletveszelyes merteku unalomrol szamoltak be.

Minden visszatert tehat a regi kerekvagasba: reggelente hajszarito zajara ebredek; fohaszkodva varom, hogy lakotarsam meg a munkaidom kezdete elott legalabb 10 perccel kivonszolja magat a furdobol; bosszankodom a mertektelen dzsuvan a konyhaban, amit sokadszorra mar nincs energiam egyemberkent rendbe tenni; s mindekozben majd’ minden hetvegen egyutt mulatunk, megvitatjuk az elet nagy dolgait, apoljuk egymast takonyban-korban – es kozben igazan jo baratok lettunk.

A Csipet Csapat Adventkor:
Emma (sved), Tiziana (argentin), jomagam, Sarah (nemet), Leila (francia), Kana (japan), Megan (amerikai)

Ropke egy honappal ezelott Chicagoban jartam, oszi szunet helyett, amolyan kikapcsolodaskeppen. Osszefoglalva: bar ez volt az elso latogatasom a Szeles Varosban, bizonyara nem ez lesz az utolso.

Hozzam hasonloan foldrajzi kerdesekben jaratlan olvasok kedveert: Chicago Illinois allam legnagyobb es az Egyesult Allamok harmadik legnepesebb varosa. A kozhiedelemmel ellentetben nem tengerparton, hanem a Michigan-to partjan fekszik, es nemcsak bolondos idojarasa miatt kapta a “Windy City” becenevet, hanem a korabban elofordult heves politikai csatarozasok reven.

Chicago korulbelul 5-6 oranyi buszutra van St. Louistol, a ket varost a modern autopalya kozvetlen szomszedsagaban a tortenelmi 66-os ut koti ossze.

Megallo a 66-os uton

Oktober kozepen, a hetvege feleben baratsagos, napsuteses, kellemesen meleg ido volt, a maradek pedig esosen-nyugosen es persze viharos szellel tarkitva telt. A tomegkozlekedes kivalo – kulonosen a St. Louis-ihoz kepest. Egyszeruen elbuvolo volt “csak ugy” felpattanni a metrora, es aterni a varos masik szegletebe mintegy 15 percen belul. Persze azert itt sem tul suruek a jaratok, de ha ugyesen keszul az ember, ez nem okoz gondot.

Union Station – kozponti palyaudvar

Ahogy Katussal emilben megallapitottuk, Amerikaban viszonylag gyakoriak az olyan varosok, ahol kifejezetten erdemes fent hordania az embernek az orrat. Pontosabban megeri folyamatosan felfele vizslatni, mert a latnivalok jelentos resze elkepeszto magassagokban leledzik.

Mostmar ertem, miert hivjak oket felhokarcoloknak

Vagy ha mar megfajdul az egyszeri latogato nyaktajeka, kisebb vagy inkabb nagyobb osszegert felrepittetheti magat valamelyik felhokarcolo tetejere, hogy aztan onnan jol lenezhessen mindenkire. A chicagoi SkyDeck kulonlegessege, hogy a kulso falhoz epitett uvegnyulvanyokkal teszik meg felelmetesebbe a 103 emeletnyi magassagot – nem kifejezetten teriszonyosoknak valo latvany.

SkyDeck – a gyerekeknek nincs teriszonyuk

Chicago hangulatat egyebkent nehez leirni. Kicsit ugy ereztem, mintha New Yorkban lennek: elkepeszto embertomeg az utcakon, dobbenetes sokszinuseg, nagysagrendekkel tobb ertelmes arcberendezes, mint delen… kulturdomping, rohanas, oltonyosok, metro, forgalmi dugo, muzeumok, olasz kave, uri reggeli, koncertek, hajlektalanok, csatornak, vegtelen bulik, utcazeneszek, sarki hot dog, es meg sorolhatnam. Azert van egy oriasi kulonbseg: a chicagoiak sokkal-sokkal kedvesebbek es nyugodtabbak, mint a kollegak a Nagy Almaban.

Lepcsorengeteg

A Szeles Varos hiresen kiemelkedo kozpontja a kornyek jazz es blues zenei eletenek. Jomagam sajnos nem jutottam el a vendeglatoim altal joszivvel ajanlott blues barba, de a veletlenul ugyanakkor a varosban tartozkodo lakotarsaim aradoztak az ott latottakrol-hallottakrol. En viszont voltam Alanis Morissette koncerten, ami az elozo ket europai turne utan igazan felemelo volt. Biztosan a hazai kozonseg is teszi, de szenzacios volt a no, na.

Szaxofonista

Egyik kedvenc latvanyossagom a Bab. Nevehez meltoan szimmetrikus babalaku szobor ez a varos kozepen, felulete tukorszeru es ugy egyaltalan: oriasi. Igazan vicces latvany maga a kepzodmeny is, nem is beszelve a benne / rajta latottakrol. Oriasi elmeny volt a Muveszeti Muzeum (Art Institute), ahol (tulzas nelkul) a vilag legjelentosebb remekmuveinek atfogo gyujtemenye lathato. Dobbenetes mennyisegu es minosegu anyag, egy hetet el tudtam volna tolteni az epuletben.

A Bab

Es hogy tenyleg szeles a varos, mi sem bizonyitja jobban, mint a kikotoben keszult kep, ami egy elragado mosolyu utazos-portre akart lenni, csak kulso korulmenyek okan annyira nem latszik... :)

Egy ovatlan pillanatban mar majdnem elkezdtem a kovetkezo vizsgamra tanulni, amikor eszembe jutott, hogy meg mindig nem szamoltam be az amerikai elnokvalasztas estejerol, pedig mar egy hete megesett a dolog. Igy hat tankonyvet es a tanulasra valo mar-mar lekuzdhetetlen vagyat felreteve inkabb billentyuzetet ragadtam, es emitt megprobalom osszeszedni a nagy esemeny torteneseit.

Mar egy jo ideje felhagytam a politizalassal. No nem mintha valaha is erdemlegesen bevonodtam volna, de azert voltak idoszakok, mikor egy-egy kampanyszagu esemeny fel tudott villanyozni, kulonosen, ha az valamifele kulturalis vonatkozassal birt. Az elmult nehany evben viszont tudatosan tartozkodom a modern politikai fejlemenyek tanulmanyozasatol, rajottem, nem tesz jot az amugy sem epp kiegyensulyozott vernyomasomnak.

Felreertes ne essek, ez nemcsak a hazai tortenesekre, hanem a kulhoni vonulatra is ervenyes. Nyilvan nagyobb hordereju esemenyeknek igyekszem alaposan utatanezni, de ebbe a kategoriaba keves emlitesre erdemes tortenes tartozik.

A cirkusz meretet es a felhajtas gyakorisagat tekintve azert megiscsak kulonleges elmeny az Egyesult Allamokban tartozkodni valasztasok idejen. Eloszor is, a kampany igen figyelemremelto jelenseg errefele. Potom 6 milliard (!) dollarbol igyekeztek az elnokjeloltek es sameszaik meggyozni az atlag amerikai kispolgart az elkepzeleseik helyessegerol. Fenti osszeg kicsivel meghaladja Szomalia 2011-es becsult brutto hazai termekenek (GDP) erteket. Erdekes, hogy a kalkulaciok szerint a kampanyosszeg 2:1 aranyban oszlott meg – a republikanusok javara.

Szoval napi 24 orabol 25-ben a politika, a jeloltek, az eselylatolgatasok es kampanytemak folytak a televiziobol, a radiobol, az ujsagokbol, a magazinokbol, az internetrol, a plakatokrol, a csapbol es a szokokutakbol. Ez onmagaban tulajdonkeppen nem meglepo, de valami olyan hihetetlen intenzitassal muveli a helyi media mindezt, hogy meg a strucc feje is kiakad a homokbol. Nehogy mar elfelejtsen szavazni.

A valasztasi rendszer egyebkent itt is rem bonyolult. A mult keddi mulatsaghoz viszont eppen eleg volt azt megerteni, hogy a rendszer kozvetett jellege miatt nem az elnokjeloltekre, hanem az adott korzet elektoraira szavaz a nep, akik majd jol megvalasztjak decemberben az elnokot. Allamonkent valtozik az elektorok szama, igy az adott allam strategiai jelentosege is. Osszesen 270 elektor tamogatasa szukseges az elnok gyozelmehez, ezt a buvos szamot vartuk hat egesz este.

A mar sokat emlegetett nemzetkozi iroda, a diakszovetseggel karoltve szervezett kis valasztasi bulit az egyetemi kozpontban. Volt pizza es udito, csupacukor kek-piros oriastorta, celbadobas, fotozkodas, szuvenirek; ahogy az egy rendes amerikai partin szokas. Es oromkodes, nagy erokkel. Elsore nem gondoltam volna, hogy ennyire homogen lesz a szurkolotabor, de a kampany vegehez kozeledve egyre tobben adtak egyertelmu hangot utalatuknak Mitt Romney iranyaba, es lelkesedesuknek a demokratak irant. (Utobbi altalaban St. Louis-ra es az itteni felsooktatasi szektor kepviseloinek legnagyobb reszere igaz. A varos tobb, mint 80 szazaleka a demokratakra szavazott, mig Missouri allam egesze meredeken piros szinekben pompazott mar a szavazatszamlalasok korai szakaszaban.)

Elobbi egyontetu drukkolasi inger a valasztas estejen nagyjabol ugy nyilvanult meg, hogy minden demokrata elektori gyozelem kihirdetese utan: oriasi tapsvihar, ujjongas, olelkezes, koccintas; egy-egy republikanus elektor megvalasztasakor: tokeletes kozony, joves-menes, tovabbi mulatozas uralta a teret. A 270-es szamnak a kepernyo kek oldalan valo megjelenesekor vagy 200 diak es kollega ugrott egymas nyakaba visitva, oromkonnyekkel aztatva az erre a celra kivalasztott szomszedot. Majd elkezdodott a fotozkodasi  laz a regi-uj elnok elethu, ketdimenzios masaval:

Oromkodes Sarah (nemet), Barack (hawaii), Leïla (francia), Emma (sved) es Kana (japan) tarsasagaban

Az eredmeny viszonylag hamar kiderult tehat, es olyan nagyon senki sem lepodott meg rajta. Mint bennszulott ismerosoktol megtudtam (s ahogy akar a gyulolt modern amerikai tortenelem orakon is megtanulhattam volna az egyetemen), a legtobb amerikai elnoknek bizony ket cikluson keresztul volt alkalma vezetni a nagy nemzetet.

Mert erre a bandara sok rosszat lehet mondani, de van egy kiemelkedo erenyuk: kepesek nemzetkent gondolkodni es erezni. Minden demagogiat mellozve allitom, hogy ebben rejlik az erejuk, es ezert oszinten felnezek rajuk. Obamanak pedig tovabbi sok szep sikert – es legalabb egy hangyafulnyivel eredmenyesebb Kozel-Kelet politikat kivanok.

Meg a jo elore beigert szines-szagos chicagoi beszamolo elott hadd ejtsek nehany szot (fotot) a mostanaban aktualis, autentikusnak kikialtott Halloween unnepsegrol.

A Halloween, a wikipedia szerint osi kelta hagyomanyokbol kialakult unnep, ami elsosorban az angolszasz orszagokban nepszeru. Boszorkanyok, kisertetek es egyeb szellemek unnepe, jofajta osszemosodasa sokfele kulturanak; kereszteny viszonylatban leginkabb a halottak napjahoz all kozel.

Mostanaban – ertsd, ugy 4-6 hete – masrol sem szol a rendes amerikai csalad dekoracios igyekezete, mint tokot faragni tok hatan; gumipokokkal tarkitott vattafoszlanyokkal teleaggatni mindent, amire az ragadni kepes; feher lepedokkel beboritani a vertikalis jellegu targyakat; es randa muanyag sirutanzatokat elhelyezni a kertbe, lehetoleg nehany plasztik koponya es csontvaz kisereteben, hogy meg felelmetesebb legyen az osszkep.

Szomszedsag

Namost, a tokfaragassal mi is probalkoztunk, pontosabban a lakotarsaim. Kemeny melo, foleg megkezdeni a belezest es kikanalazni a cuccot. Meglepo modon az ittenieknek fogalmuk sincs arrol, hogy a tokmag mikeppen fogyasztando: megpiritjak ugyan, de aztan ugy, ahogy van, hejastul szorjak a szajukba, s vigyorognak hozza ragas kozben bargyun. A tokkel egyebkent az a legnagyobb bibi, hogy igen rovid ido alatt igen komoly buzt kepes magabol arasztani. Es meg meg se gyujtottuk a bele szant gyertyat...

Kana (japan), Sarah (nemet) es Leila (francia) kolleginak bemutatjak Mr Pumpkin-t.

Az egesz mulatozas persze jol elnyulik, kulonosen, ha hetkoznapra esik oktober 31. Ha igy, akkor mind az elotte, mind az utana valo hetvegen is lehet bulizni, meg aznap es elotte nap – tulajdonkeppen barmikor. Ennek megfeleloen mar az elozo hetvegen mindenfele izgalmas rendezvenyek voltak varosszerte, ebbol en egy hazibuliba es a "kozponti" utcabalba jutottam el. A hazibuli szervezoje ragaszkodott a jelmezhez, igy muszaj voltam en is, legalabb jelkepesen, beoltozni. Aki kitalalja, minek oltoztem, kap egy szobeli vallonveregetest. Vagy kettot.

Kana (japan) es Abdul (szaudi) tarsasagaban a fustos hazibulin. Nagyon kitettunk magunkert...

Az utcabal iden igencsak fagyosra sikeredett, igy csak a vegere tevedtunk oda, de a mar oszloban levo tomeg is akkora volt, hogy percek alatt meguntam a tolongast, es haza nyuffogtem magam. A jelmezverseny allitolag nagyon latvanyos, de korabban erkezett tudositoink is csak nehany tuzzel jatszadozo mazsorett fenyeit veltek felfedezni a tavoli szinpadon.

Central West End Halloween Party

Igy megy hat a remseges Halloween errefele. Kedvencem akkor is a boszorkanyos-tokos-szellemes alaku pillecukor (marshmallow), ami barmikor tokeletes gyogyir a "nagy ijedsegre".

Nyilvan elso korben surun elnezest kell kernem a hosszas hallgatasert, a nagyerdemu olvasokozonseg megvarakoztatasaert. Semmifele komoly kifogassal nem szolgalhatok: egyszeruen vagy nem volt mirol irni, vagy nem jott az ihlet – ujabban pedig sulyos idohianyban szenvedtem, az elso negyedeves vizsgak miatt.

Koszonom, egyebkent jol sikerultek: szamvitelbol A, gazdasagtanbol A- jelzeseket kaptam, ami nagyjabol otos es otos ala jegyeknek felel meg a magyar rendszerben, de mindenkepp azt mutatja, hogy mindket targybol kovetkezetesen 90% felett teljesitettem. Hurra. Ebben a negyedevben statisztika es HR menedzsment van teriteken, egyelore mindket ora izgalmasnak tunik.

Munka ugyben sem panaszkodhatom, kezdem megszokni az uj felelo(tlen)ssegi kort es megvaltokent varom a bizonyos doktor Pendletont, akinek vendegeloadokent hetek ota a zokkenomentes utaztatasat es az itteni beosztasat intezem; nem mellesleg igazi brit, es a plakatokon nagyon baratsagosan mosolyog. Emellett egy rem unalmas kutatasi projekten butykolok szinten hosszu ideje, de egyszer annak is biztosan vege lesz.

Uj pajtasra leltem viszont az irodaban: a dekan asszisztense meg nalam is egy hettel kesobb erkezett a csapatba, igy frissensult ujoncokkent igyekszunk idorol idore osszefogni a kaoszban. Pajtasom, Katya, meglepo modon orosz es nagyjabol 10 eve el St. Louis-ban. Stresszturo keszseget meg, ugy latom, van hova fejleszteni, kulonosen egy olyan primadonna mellett, mint a mi nagyrabecsult dekanunk, de osszessegeben egy kedves, mosolygos, agilis, ertelmes fiatal lany.

Lakotarsaimmal tovabbra is korlatozottan barati a viszony, mindenki nagyon aranyos, csak a mosogatoban lehetne idonkent kevesebb oda nem illo azo-libego-lifego objektum… Ezen sorok irasa kozben epp atmeneti tavolletuk felett buslakodom, konnyes szemmel, egy jo uveg Budweiser tarsasagaban. Ahh.

Orom viszont szivemnek, hogy az elmult 1-2 hetben kezdem ugy erezni, sikerult nehany ertekelheto emberi kapcsolatra szert tennem - sajat jogon. Utobbi kiemelt szosszenet arra utal, hogy latszolag sikerult elernem, hogy szamomra szimpatikus, ertekesnek tuno ismerosok ne csak az elozo osztondijas diak, Annamari utodjakent, vagy a kulfoldi nyelvtanarok lakotarsakent kezeljenek, hanem onallo jogi entitaskent, amolyan Dori-modjara. Biztos valami szornyuseges individualizmusra utal az erre valo igeny es torekves, de sajnalatos modon nem arra szulettem, hogy masok arnyekaban vagy csatolmanyakent tengodjek ezen a vilagon.

Fentieknek megfeleloen egyre tobb program talal meg, az ekeppen egyre csokkeno mennyisegu szabadidomben pedig igyekszem minden lehetoseget kihasznalni a kis mocsarambol valo kiszakadasra.  Voltam az allatkertben, ami tulajdonkeppen egy oriasi park a varos kozepen, ugy egyebkent megtuzdelve hatalmas ketrecekkel, kifutokkal es allathazakkal. Kulonosen a pingvinek reszlege tetszett – nagyon baratsagos, vendegszereto kis allatok ezek, es a szeptember vegi hosegben jol esett kicsit elidozni a kb. 5-10 fokra lehutott, parasitott otthonukban. Az orangutan pedig egyenesen meghatott, aki direkt a gyerekek kedveert leballagott a kifuto aljanal levo hatalmas ablakhoz, hogy a kissracok tarsasagaban majszolja el salata-ebedjet. Oszinte es kedves gesztus, nehany fejlettebbnek mondott egyed igazan tanulhatna tole.

Az itt elo mareknyi magyarral felfedeztuk a kozeli borvidek (muhaha) csodait. Szoval van itt egy kis dombos resz, ugy 2 oranyi autoutra a varostol, ahol vannak pincenek becezett epuletek, ahol arulnak ketes szarmazasu es minosegu borokat (meg chipset es nyalokat, pattogatott kukoricat szigoruan zacskoban, no meg csokis sutit, illetve sort). Sokat elarul az elmeny fergetessegerol, hogy az egyebkent pincehez kepest korrekt aron mert kinalatbol nem fulott a fogam egyik borhoz se annyira, hogy egy fel uveggel elkortyolgassak egy delutan alatt. Szegyen es gyalazat.

Egy vad csutortok este betevedtunk egy salsa barba, ahol kolumbiai csoporttarsam, az erthetetlen akcentusu (es szerintem mumellu) Jissie eloadta autentikusnak velt, am kisse darabosnak latszo latintanc-tudasat. Hat, en se vagyok egy Fred Astaire, de egy bennszulottol tobbet vartam. Nyilvan, a lenyeg, hogy remekul erezte magat. Annamari is jol mulatott, en is, meg a nigeriai doktorandusz is, aki egesz este porgetett minket.

Legujabb ismerosommel, a holland Rolffal pedig nemreg meglatogattuk az Ivet is, vegre. Ez az emlekmu a legmagasabb monumentum az Egyesult Allamokban, amit ember alkotott es nem szamit epuletnek – ennek megfeleloen St. Louis buszkesege es leghiresebb pontja. A nyugati expanziot hivatott jelkepezni, igy a varos legkeletebbi pontjan, a Mississippi folyo partjan leledzik. Hivatalos neve The Gateway Arch, 192 meter magas (mint megtudtam, ez 630 lab) es a belsejeben latvanyos kiallitas biztositja a vendegek felhotlen szorakozasat, amig egy szabad liftre varakoznak, ami urkapszula modjara felrepiti oket az epitmeny tetejere.

Odafent szinten felhotlen tomegnyomor kozepette nyilik paratlan lehetoseg loresnyi, osszekaristolt es meglehetosen koszos uvegeken (legalabb ketszer negy darab!) keresztul a varost, illetve a folyot es az azon tul elterulo boszen fikazott keleti varosreszt fotozgatni. Legalabb 2 percig, mig a zsibongo kulturmakik kovetkezo csoportja modszeresen ki nem tur a tett helyszinerol.

A vizsgak utani, vagyis az elozo hetvegen Chicagoban mulattam az idot, de errol majd kesobb – az a kiruccanas meger egy kulon bejegyzest, mondjuk egy olyan jofajta, fotokkal telit!

Mondanam, hogy itt nem tortenik semmi kulonos, de miert is hazudnek... Persze, attol is fugg, kinek mi a kulonos. Mindenesetre olyasmi nem tortent az elmult heten, amirol hosszasan tudnek erdemben, irasban ertekezni. Alljanak hat itt a fotok, amiket nemregiben keszitettem, nehany kiegeszito informacioval alabb.

Zsakmanyok a Global Food Market-bol

Fenti aruk minden bizonnyal meglehetosen unalmas cuccoknak tunnek otthoni szemmel. Melyik sarki "kiskoszosban" ne lehetne Vegetat, Milka csokit vagy Nescafet kapni? Nos, ne felejtsuk el, hogy fentiek jobbara europai portekak, tehat a nagy vizen tul igenis kulonlegessegnek szamitanak, vagyis szinte csak a Global Food Market nevu exkluziv importaruhazban elerhetok. Peldanak okaert, vegyuk rogvest a Vegetat. Itt az osszes fuszerkeverek mexikoi vagy olasz beutesu, legalabbis, abbol itelve, ami ra van irva. Az izuket es osszeteteluket inkabb nem analizalnam, nem tudom, mennyire helytallo tartositoszer-kodokhoz hasonlitani mondjuk a termeszetes oregano izet. Van ezer fele csoki, de az izraeli termekekhez hasonloan, nagy reszuk itt sem valodi tejjel keszul. Ennek fenyeben az epres Milkat ugy rohantam le, mint boci az ujkapura. A Nescafeval napi kuzdelmeim vannak, sokadszorra sem sikerult kikiserleteznem, mennyi is az annyi abban az ujjnyi forro vizben, es miert van vegul penetrans labszag-ize a kavemnak. Anyuka, kerem szepen a kotyogost... :)

Egyebkent a magyar polc, mint olyan, a Vegetan kivul meg egyfele termekkel buszkelkedett, ez pedig - meglepo modon - a pirospaprika. Abbol is egyedul a szegedi csudidiszdobozos verzio tunt autentikusnak, a tobbi bizonyara gyenge masolat, meg gyengebb csomagolasban. Es ennyi. Mondom, ennyi. Minden egyeb, ami hasonlit a magyar etkekre, valojaban szlovak, cseh, bolgar vagy horvat keszitmeny. Azert persze vettem ajvart, padlizsankremet, uveges lecsot (ne tessek fejeket ingatni, tudok en lecsot fozni, de mennyivel egyszerubb, ha van egy alap, amire kreativkodni lehet!), na meg persze cseh napolyit es skot kekszet. Meg Manner ostyat, hat azt nyilvan nem lehetett ott hagyni. A Bamba, mondanom sem kell, mar a hazauton elfogyott. A Slivovica sorsat es annak kovetkezmenyeit, azt hiszem, felesleges reszleteznem. Aki tudja, milyen is az, elkepzelheti; akinek szegenyes a fantaziaja, torodjon bele, hogy ezt a sztorit mostmar orok homaly fedi.

Balloon Race

St. Louis egyik leglatvanyosabb rendezvenye a rendes oszi holegballon-eregetes. Sajnos egy iskolai program miatt elmulasztottam a szinpompas startot, de masnap meg messzirol lehetett latni az egen a verseny maradvanyait. Sokkal szebb fotok es kis leiras az alabbi linken talalhato:

http://www.greatforestparkballoonrace.com/

Schlafly Sorfozde

Hat vegre, ide is eljutottunk. Csak nokkel ne kezdjen az ember - ezek a lyanyok addig szuttyogtek otthon, mignem elfogytak a helyek az utolso turavezetesre is. A sorfozde tortenete es bejarasa igy, sajnalatos modon kimaradt - de vigasztalasul eggyel tobb okunk van ra, hogy visszamenjunk hamarosan. Azert persze igy is legurult egy-ket-sok kostolo, sot, soros sajtlevest is volt alkalmam tapolni, nehogy megartson a sok bubi, ugye.

Webster International Friendship Program (nemzetkozi baratkozas kulonitmeny)

Egyetemunknek sajat, kulonbejaratu fotosa van, igy professzionalis modon orokitodott meg egy igen kellemesre sikeredett felformalis iskolai este. Es nem csak a fagyi miatt ereztem jol magam. Az osszejovetelnek keretet ado program lenyege, hogy itt tanulo nemzetkozi diakokat a helyi kozosseg tagjaival hozzon ossze, ezzel segitve az integralodasukat, javitva a kozerzetuket es helyismeretuket. A megnyito muri tisztesseges vacsoraztatassal kezdodott (mint minden valamirevalo rendezveny errefele, hihetetlen milyen tempoban tomik itt az embert ingyer'), aztan kis beszedekkel, bemutatkozassal folytatodott, majd fagylaltozassal egybekotott laza csevellyel vegzodott.

En egy fiatal helyi lanykat kaptam parul (vagy inkabb o engem), aki tobb mint 2 evig elt Spanyolorszagban, igy van nemi elkepzelese a kultursokk fogalmarol es hab a tortan, Europat is bejarta. Itt dolgozik, az egyetemen, a nemzetkozi csereprogramokat koordinalja, mikozben a spanyol szakos sokadik diplomajat keszul befejezni. Egyelore ennyit tudok rola, de lelkesedeset hiven tukrozi, hogy a penteki hepaj utan 2 nappal mar kuldott e-mailben egy kis listat, hogy szerinte mi minden mokat tudnank egyutt csinalni, mennyi erdekesseget lehet megnezni a varosban es egyebkent is, de jo, hogy egymasra talaltunk. Reszemrol a szerencse.

A fenti foton, kozepen, maga Gorlok lathato, teljes valojaban, aki az egyetem kabalafiguraja. Szofisztikalt magyarazatok szerint kedvencunk 3 masik lenybol osszegyurt kepzeletbeli figura: gepard, bivaly es Szent Bernard (na, az meg vajon milyen allat?) kevereke. Mint ilyen, a furgeseget, kitartast es erenyesseget jelkepezi. Amen.